2022. április
2022 áprilisában folytatódtak az evangélikus templom felújításához szükséges felmérések. Április 2-án Heitler András festőrestaurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének vezetője és Gyarmati András, az ELTE Savaria Egyetemi Központ vezető restaurátora Szombathelyről utazott Murgára, hogy egy teljes napon át vizsgálják a templom berendezését. Különböző helyekről 12-13 mintát vettek a festékek kormegállapításához. Ajtón, padon, szószéken kicsi kutatófülkéket nyitottak az eredeti festés kiderítéséhez. A laboratóriumi elemzés és a felmérés kiértékelése még bő hónapot vesz igénybe. Az azonban már most tudható, hogy a szószékoltár faanyaga, különösen a faragványok (szobrok, az architektúra faragott díszei) erősen rovarkárosodottak. Általában is igaz a templomi berendezés fa elemeire, hogy a rovarkárosítás megszüntetésével, fertőtlenítéssel mint sürgető feladattal számolni kell. Az oltárkép bal alsó sarkában UV-fény mellett olvasható az alkotó: a zombori Steiner Lajos festette 1913-ban. Hangsúlyozták, hogy a templomtér összesen tíz ablaknyílásának mindegyikében történeti jelentőséggel bíró, 18-19. századi kialakítású nyílászáró található. A szentély két lant alakú ablakának méhsejt-mintázatú, ólmozott üvegbetétei még 18. századiak, olyan ritkák, hogy – ahogy első meglátásra mondották – „ilyet csak festményeken látni”. A templomhajó ablakainak faanyaga nem volt festett, csak olajos vagy viaszos védőréteggel láthatták el őket egykor. Bár a barokk nyílászárók anyaga nincs jó állapotban, ám konzerválható, helyreállítható, ezért mindenképpen el kell kerülni ezek cseréjét. Ma már kifejezetten ritkának számítanak az ilyen in situ, komolyabb átalakítás nélkül megőrzött barokk nyílászárók – ebben az esetben éppen ezért kell megtenni mindent a megóvásuk érdekében.
2022. április 6-án a templom talajradar-vizsgálatát végezte a Bölcsészettudományi Kutatóközpont három régésze: Berta Adrián vezetésével Kovács Bianka Gina és Ekrik Ákos. Aki napközben a templom felé járt, láthatta, amint a régészek egy furcsa kiskocsit húznak maguk mögött. Nos, ez egy komoly és értékes műszer: a talajradar. A földradaros vagy talajradaros vizsgálat egy olyan geofizikai módszer, amely radarhullámokat használ a felszín alatti eltemetett jelenségek feltárásához és megtalálásához. A műszer két antennával rendelkezik, az egyik radarjeleket küld a talajba, míg a másik a talaj különböző rétegeinek vagy az abban eltemetett jelenségek (pl. falmaradványok) felszínéről visszaverődő jeleket észleli és rögzíti. A kibocsátás és a visszaverődés között eltelt időből kiszámítható az eltemetett jelenségek mélysége. Az, hogy a templomban vagy közvetlen közelében van-e természetes üreg vagy épített pince, az ezen jelek értelmezésével – a templom körbeásása nélkül 🙂 – megállapítható.
